Ady Endre / Hunyhat a máglya

HUNYHAT A MÁGLYA


Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.

Léda, elűzhetsz:
E vén, hű kutya-szemektől
Sohasem menekülhetsz.

Szerelmi máglya
Fölgyujtja tán újra a véred:
Hiába, mindhiába.

Jönnek a rémek:
Ezek a szomorú, vén szemek
El nem engednek. Néznek.

// Ma reggel kaptam a Kedvesemtől ,nekem nagyon tetszik //

Ady Endre / Vad Szirtetőn állunk

VAD SZIRTTETŐN ÁLLUNK


Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.

Vedd észre.....

Vedd észre........!


Szép az élet
Vedd észre már!
Ne csak arra gondolj,
Ami sajog és fáj.

Vedd észre a
Napot az égen,
Az aranyló hajnalt
Mikor rád ragyog éppen.

A kertben a virágot,
A gyermeked mosolyát,
Ha érted kiáltoz,
A barátokat, kik szeretnek.

A folyó csobogását,
A szíved dobbanását.
Örülj az életnek,
A boldog éveknek.

Fedezd fel a világot,
A világban minden szépet,
Hisz tőled függ, hogyan
Milyen tartalmasan éled.



/ I. /

Barát.....

	Az életben van néhány olyan dolog mely túl szép, hogy igaz legyen. A többi pedig túl igaz, hogy szép lehessen. Van egy szó amit úgy hívnak remény, ha vigyázol rá, ő mindig benned él. Ha szívedbe zárod ki fontos neked, bármerre jársz, ő is ott lesz veled. Mert az igaz barát sohasem feled

Vers mindenkinek....

	ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE! Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott, aki eddig hazavárt. Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh, hogy várt mindig milyen nehezen,szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer csak, elébe léptem Úgy felragyogott, az a kedves két szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én, olyan gyakran hagytam őt magára És neki fájt, minden búcsúvétel Körültipegett anyai féltéssel. Amíg csomagoltam ,és rendezgettem Szeme kísért, csendesen ült melettem. S belesűrítve minden féltő gondot Néhány búcsúzó szóval annyit mondott: Vigyázz magadra gyermekem! Azután, egyszer Ő is útrakelt... Végső tekintetével átölelt és indult hangtalanul, csendesen... Elment! Elment! Hiába keresem Ő utazott el - ismételgetem. Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn És most előrement ,és hazavár Csak egy kevés idő van hátra már! S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott, hol nem választ el soha semmi És soha többé nem kell búcsút venni. Kicsiny szobánk, most csendesen fogad De csendje is, tud drága titkokat Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám! Hazavár most is, az Édesanyám.

Vers mindenkinek....

	Reményik Sándor: A boldogság A boldogság oly egyszerű dolog. Csak balga lelkek Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel. A boldogság oly egyszerű dolog, S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell. Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág, Feljönnek ma is méltóságosan S titokkal terhesen a csillagok. Egy kézszorítás, jó szó jut ma is, Ma is nekem. A boldogság oly egyszerű dolog. Ma még. Csak ne nézném a holnapot.

Vers mindenkinek....

	Reményik Sándor TESTVÉRISÉG Én nem tudok mást úgy ölelni meg, Ahogy a testvéremet ölelem, A testvéremet, aki egy velem. Ahogy szerelmem van, Úgy van gyűlöletem. Ember vagyok. Mindenkit egyformán szeretni Istennek adatott. Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok, Ahogy epekedem - úgy rettegek, Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek, És vannak mocsarak. Én azzal megyek csak, Ki velem egykép hajlamos a jóra, Az Isten engem így teremtett - Én nem tehetek róla.