Vers mindenki.....

	Telnek a napok És érzem: Egyre jobban Magányos vagyok. Nélküled nem szép semmi, Miért is kéne más? Hisz én csak Téged tudlak szeretni! Szállnak a percek, Múlik az idő, És remélem: Hamar eljön a szebb idő. Még a Nap sem süt igazán, Csillag sem ragyog. Hát nem látod? Nélküled én nem is vagyok! Ne hagyd hogy múljon az idő, Legyél velem, Hadd jöjjön a boldog jövő! Szebb jövő veled, Szomrúság nélküled. Hát válassz: Kellek-e én neked! Beborul az ég, Szívem a fájdalomtól ég, Mert látom a választ: Elhagysz, És én nem találok Nélküled vigaszt. / Telnek a napok / I. /

Vers mindenkinek....

A csend......./ én /


A csend a képzeleted rabja,
S közben tiéd a természet minden hangja.
Csak Te hallod meg a léptet,
Ahogy egy kis hangya a fűben lépked,
És elröpül feletted egy tarka lepkeraj,
Te csak ámulsz milyen szépek...
Szebbek, mint tavaly.
Nézd, a vadludak hogy szállnak fent az égen,
Csak hozzád jönnek vissza...
Hozzád, minden évben.
Halld meg a szeretettet a vidám madárdalban,
S minden hívó hangra suttogj vissza halkan.
Vajon kinek járja a Királynő a méhek kecses táncát?
S kinek építi a Nap a legszebb szivárványát?
Kinek susog a lomb, és kié minden virág?
A Tiéd minden... A Tiéd a VILÁG!
Érted forog a Föld,
És Neked ragyog a Nap,
Hogy érezd, mennyit érsz,
S tudd, Te VALAKI vagy!!!!!

******************************************************************************************

	"Légy azzá ami még nem vagy, Maradj meg annak, ami már vagy, Maradandóság és lehetőség: Világunk e kettőben szép."

/ én./

***************************************************************************************

Várnai Zseni : Tavasz Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés..... tavasz! ****************************************************************************************

Szeretet.......**

Szeretet! Mi a szeretet? Kérditek oly sokan! Választ vártok áhítattal. Én csak állok mosolyogva, Kinyitom a szívem a napnak! A válasz nem egyszerű, sőt nagyon is összetett. Sokunknak sokat jelent. Én csak azt tudom,mit én érzek. Elfogadást ,békét ,harmóniát a létben. nem kérdem,ki vagy merre mégy, Engedem hogy önmagad légy. Támogatlak ha kéred, Társként,elfogadlak téged! Meghallgatlak ha valami bánt, Szívem kinyitja kapuját. Ha tétova vagy fogom kezed, Hogy lépteid biztosabban tedd meg! Nem gátollak,nem kötlek gúzsba. Helyette átölellek és engedlek utadra. Tudd, ha kellek engemet meg találsz. Ajtóm előtted mindig nyitva áll. Hisz egyek vagyunk valamennyien. Legyél barát,családtag vagy kedvesem. Egy kedves szó,egy ölelés mindenek felett. ****************************************************************************************

***************************************************************************************

Vers mindenkinek....

Esti dal.....
Oly jó ilyenkor este már,
Mikor az izzó nap leszáll.
S a csillag csillog csak nekem,,,,,
Elgondolom az életem,,,,,,

Ami elmúlt és ami lesz még,
Mit rég meguntam s amit szeretnék,,,,,
Messziről nézem és nyugodtan,
Ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,
A szív is békés lesz belül
Kétség oly messzi cseng,
És jól esik az esti csend.

Jó így még egyszer szem lehunyva,
Mindent végig gondolni újra.

A lélek könnyű,mint a pára,
Csend van............
Elalszunk nem sokára........

/ én. /
***************************************************************************************

" Nem mondom ,hogy szeres,
Azt se,hogy gondolj rám,
Mert ha a szíved nem ezt sugja sugja,
Hiába is mondanám....."

****************************************************************************************
" Valakit megszeretni egy perc is elég,
Valakit felejteni egy élet is kevés.
Legyen az élet ,bármily mostoha Szeretni megtanít...
De feledni soha.....! "

********************************************************************************************
" Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát,
Egyetlen szón múlik a bánat,vagy a boldogság.
El ne mulaszd a percet,mit egy ki nem mondott szó semmivé tehet...."

*******************************************************************************************
" A végtelen Óceánnak üzenem,
Hogy szomjazó virág a szerelem.
Mély mint a fájdalom maga.
Felkap,elsodor..........
Aztán,le ejt........Valahol..........

******************************************************************************************

" Az ember egy porszem,
Nem látja senki.
S e porszemnek kell mégis embernek lenni !
Ha vérzik a szíved,és fájdalmad nagy,
Ember légy mindig és ember maradj .....!"
******************************************************************************************
" Mikor ablakomat ki tárom,
Onnan csak is a szépet látom.
Magamba szívom a frilegőt,
A szeretetet,a boldogságot,
Mert az élethez az ad erőt.
Neked is küldöka szépből egy keveset,
Hogy érezd te is a szeretetet......"

Fogad be te is,tárd ki ablakod
Meglátod az élet így sokkal jobb
Ezzel a versel kívánok.............................." Nektek,.......Szép napot !!!!!!
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,*****************************************************************,,,,,,,,,,,,,

Ves mindenkinek.....

Karinthy Frigyes / Nem mondhatom el senkinek..../

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni,szájon és fülön,
Mindnyájatoknak,egyenként,külön.

A titkot,ami úgyis egyremeny,
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot,amiért egykor titokban
Világra jöttem vérben és mocsokban,

A szót,a titkot,a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat,
S fülébe súgjam : add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott,tudom,
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart : csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt,megfagyott,
Elment a sírba,itt hagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rám nézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent,se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár - irigyen,
Nem méltatott reá,hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság.

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról.hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény,se áloévirág.
Nem voltam jobb,se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb : ember ,aki él,

Mindenkinek rokona,ismerőse,
Mindenkinek utodja,őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondanám,az út hová vezet,
Segítsetek hát,nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel ,szólni,látni,élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett,eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére,kérlek.

Még nem tudom,mit mondok majd,nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt,jó hírt,titkot és szivárványt
Nektek,kiket szerettem,
Állván tátott szemmel,csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.