Ady Endre / Hunyhat a máglya

HUNYHAT A MÁGLYA


Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.

Léda, elűzhetsz:
E vén, hű kutya-szemektől
Sohasem menekülhetsz.

Szerelmi máglya
Fölgyujtja tán újra a véred:
Hiába, mindhiába.

Jönnek a rémek:
Ezek a szomorú, vén szemek
El nem engednek. Néznek.

// Ma reggel kaptam a Kedvesemtől ,nekem nagyon tetszik //

Ady Endre / Vad Szirtetőn állunk

VAD SZIRTTETŐN ÁLLUNK


Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.

Vedd észre.....

Vedd észre........!


Szép az élet
Vedd észre már!
Ne csak arra gondolj,
Ami sajog és fáj.

Vedd észre a
Napot az égen,
Az aranyló hajnalt
Mikor rád ragyog éppen.

A kertben a virágot,
A gyermeked mosolyát,
Ha érted kiáltoz,
A barátokat, kik szeretnek.

A folyó csobogását,
A szíved dobbanását.
Örülj az életnek,
A boldog éveknek.

Fedezd fel a világot,
A világban minden szépet,
Hisz tőled függ, hogyan
Milyen tartalmasan éled.



/ I. /

Barát.....

	Az életben van néhány olyan dolog mely túl szép, hogy igaz legyen. A többi pedig túl igaz, hogy szép lehessen. Van egy szó amit úgy hívnak remény, ha vigyázol rá, ő mindig benned él. Ha szívedbe zárod ki fontos neked, bármerre jársz, ő is ott lesz veled. Mert az igaz barát sohasem feled

Vers mindenkinek....

	ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE! Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott, aki eddig hazavárt. Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh, hogy várt mindig milyen nehezen,szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer csak, elébe léptem Úgy felragyogott, az a kedves két szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én, olyan gyakran hagytam őt magára És neki fájt, minden búcsúvétel Körültipegett anyai féltéssel. Amíg csomagoltam ,és rendezgettem Szeme kísért, csendesen ült melettem. S belesűrítve minden féltő gondot Néhány búcsúzó szóval annyit mondott: Vigyázz magadra gyermekem! Azután, egyszer Ő is útrakelt... Végső tekintetével átölelt és indult hangtalanul, csendesen... Elment! Elment! Hiába keresem Ő utazott el - ismételgetem. Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn És most előrement ,és hazavár Csak egy kevés idő van hátra már! S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott, hol nem választ el soha semmi És soha többé nem kell búcsút venni. Kicsiny szobánk, most csendesen fogad De csendje is, tud drága titkokat Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám! Hazavár most is, az Édesanyám.

Vers mindenkinek....

	Reményik Sándor: A boldogság A boldogság oly egyszerű dolog. Csak balga lelkek Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel. A boldogság oly egyszerű dolog, S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell. Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág, Feljönnek ma is méltóságosan S titokkal terhesen a csillagok. Egy kézszorítás, jó szó jut ma is, Ma is nekem. A boldogság oly egyszerű dolog. Ma még. Csak ne nézném a holnapot.

Vers mindenkinek....

	Reményik Sándor TESTVÉRISÉG Én nem tudok mást úgy ölelni meg, Ahogy a testvéremet ölelem, A testvéremet, aki egy velem. Ahogy szerelmem van, Úgy van gyűlöletem. Ember vagyok. Mindenkit egyformán szeretni Istennek adatott. Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok, Ahogy epekedem - úgy rettegek, Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek, És vannak mocsarak. Én azzal megyek csak, Ki velem egykép hajlamos a jóra, Az Isten engem így teremtett - Én nem tehetek róla.

Vers mindenkinek....

Tóth Árpád LEVÉL Ha ez a levelem megérkezik, Édesem, gondolj rám egy kicsit. Képzelj magad elé: szivarozgatok, Fáradt vagyok és csendes és nagyon elhagyott Azt gondolom, maholnap meghalok. S azt is gondolom, nem kár, ha meghalok. Elküldöm neked ezt a levelet, De nem mint régen: csevegni veled. Tudom én, kopott rongy már a szavam, Jaj, hogy kényes szavam is odavan. De kell hogy mégis írjak teneked, Kell hogy búsan nézd e bús jeleket. Felszakadó sírásod kell nekem, Szivarozgatva tűnődni ezen. Gyilkosság ez, gyilkosság ez, tudom, De lásd, egyedül kínlódom nagyon. S szivemnek jólesik ez a kis meleg: Hogy még valaki felsír, ha izenek.

Vers mindenkinek....

/ saját.... !

Ha elfog a magány,
Ne légy szomorú...!
Mert.....!
Valahol valakit,mindenki szeret.......
Valahol valakit,mindenki vár........
Valahol valaki,csak Téged szeret........
Valahol valaki,csak Téged vár........

/ I./

Vers mindenki.....

	Telnek a napok És érzem: Egyre jobban Magányos vagyok. Nélküled nem szép semmi, Miért is kéne más? Hisz én csak Téged tudlak szeretni! Szállnak a percek, Múlik az idő, És remélem: Hamar eljön a szebb idő. Még a Nap sem süt igazán, Csillag sem ragyog. Hát nem látod? Nélküled én nem is vagyok! Ne hagyd hogy múljon az idő, Legyél velem, Hadd jöjjön a boldog jövő! Szebb jövő veled, Szomrúság nélküled. Hát válassz: Kellek-e én neked! Beborul az ég, Szívem a fájdalomtól ég, Mert látom a választ: Elhagysz, És én nem találok Nélküled vigaszt. / Telnek a napok / I. /

Vers mindenkinek....

A csend......./ én /


A csend a képzeleted rabja,
S közben tiéd a természet minden hangja.
Csak Te hallod meg a léptet,
Ahogy egy kis hangya a fűben lépked,
És elröpül feletted egy tarka lepkeraj,
Te csak ámulsz milyen szépek...
Szebbek, mint tavaly.
Nézd, a vadludak hogy szállnak fent az égen,
Csak hozzád jönnek vissza...
Hozzád, minden évben.
Halld meg a szeretettet a vidám madárdalban,
S minden hívó hangra suttogj vissza halkan.
Vajon kinek járja a Királynő a méhek kecses táncát?
S kinek építi a Nap a legszebb szivárványát?
Kinek susog a lomb, és kié minden virág?
A Tiéd minden... A Tiéd a VILÁG!
Érted forog a Föld,
És Neked ragyog a Nap,
Hogy érezd, mennyit érsz,
S tudd, Te VALAKI vagy!!!!!

******************************************************************************************

	"Légy azzá ami még nem vagy, Maradj meg annak, ami már vagy, Maradandóság és lehetőség: Világunk e kettőben szép."

/ én./

***************************************************************************************

Várnai Zseni : Tavasz Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés..... tavasz! ****************************************************************************************

Szeretet.......**

Szeretet! Mi a szeretet? Kérditek oly sokan! Választ vártok áhítattal. Én csak állok mosolyogva, Kinyitom a szívem a napnak! A válasz nem egyszerű, sőt nagyon is összetett. Sokunknak sokat jelent. Én csak azt tudom,mit én érzek. Elfogadást ,békét ,harmóniát a létben. nem kérdem,ki vagy merre mégy, Engedem hogy önmagad légy. Támogatlak ha kéred, Társként,elfogadlak téged! Meghallgatlak ha valami bánt, Szívem kinyitja kapuját. Ha tétova vagy fogom kezed, Hogy lépteid biztosabban tedd meg! Nem gátollak,nem kötlek gúzsba. Helyette átölellek és engedlek utadra. Tudd, ha kellek engemet meg találsz. Ajtóm előtted mindig nyitva áll. Hisz egyek vagyunk valamennyien. Legyél barát,családtag vagy kedvesem. Egy kedves szó,egy ölelés mindenek felett. ****************************************************************************************

***************************************************************************************

Vers mindenkinek....

Esti dal.....
Oly jó ilyenkor este már,
Mikor az izzó nap leszáll.
S a csillag csillog csak nekem,,,,,
Elgondolom az életem,,,,,,

Ami elmúlt és ami lesz még,
Mit rég meguntam s amit szeretnék,,,,,
Messziről nézem és nyugodtan,
Ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,
A szív is békés lesz belül
Kétség oly messzi cseng,
És jól esik az esti csend.

Jó így még egyszer szem lehunyva,
Mindent végig gondolni újra.

A lélek könnyű,mint a pára,
Csend van............
Elalszunk nem sokára........

/ én. /
***************************************************************************************

" Nem mondom ,hogy szeres,
Azt se,hogy gondolj rám,
Mert ha a szíved nem ezt sugja sugja,
Hiába is mondanám....."

****************************************************************************************
" Valakit megszeretni egy perc is elég,
Valakit felejteni egy élet is kevés.
Legyen az élet ,bármily mostoha Szeretni megtanít...
De feledni soha.....! "

********************************************************************************************
" Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát,
Egyetlen szón múlik a bánat,vagy a boldogság.
El ne mulaszd a percet,mit egy ki nem mondott szó semmivé tehet...."

*******************************************************************************************
" A végtelen Óceánnak üzenem,
Hogy szomjazó virág a szerelem.
Mély mint a fájdalom maga.
Felkap,elsodor..........
Aztán,le ejt........Valahol..........

******************************************************************************************

" Az ember egy porszem,
Nem látja senki.
S e porszemnek kell mégis embernek lenni !
Ha vérzik a szíved,és fájdalmad nagy,
Ember légy mindig és ember maradj .....!"
******************************************************************************************
" Mikor ablakomat ki tárom,
Onnan csak is a szépet látom.
Magamba szívom a frilegőt,
A szeretetet,a boldogságot,
Mert az élethez az ad erőt.
Neked is küldöka szépből egy keveset,
Hogy érezd te is a szeretetet......"

Fogad be te is,tárd ki ablakod
Meglátod az élet így sokkal jobb
Ezzel a versel kívánok.............................." Nektek,.......Szép napot !!!!!!
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,*****************************************************************,,,,,,,,,,,,,

Ves mindenkinek.....

Karinthy Frigyes / Nem mondhatom el senkinek..../

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni,szájon és fülön,
Mindnyájatoknak,egyenként,külön.

A titkot,ami úgyis egyremeny,
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot,amiért egykor titokban
Világra jöttem vérben és mocsokban,

A szót,a titkot,a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat,
S fülébe súgjam : add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott,tudom,
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart : csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt,megfagyott,
Elment a sírba,itt hagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rám nézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent,se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár - irigyen,
Nem méltatott reá,hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság.

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról.hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény,se áloévirág.
Nem voltam jobb,se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb : ember ,aki él,

Mindenkinek rokona,ismerőse,
Mindenkinek utodja,őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondanám,az út hová vezet,
Segítsetek hát,nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel ,szólni,látni,élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett,eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére,kérlek.

Még nem tudom,mit mondok majd,nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt,jó hírt,titkot és szivárványt
Nektek,kiket szerettem,
Állván tátott szemmel,csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.